Határozat: 5/2017.(II.22.) DTÉBH hat.

települési/megyei értéktárba történő felvételéhez

Készítette: Erdei Attila

I. A JAVASLATTEVŐ ADATAI

I. A javaslatot benyújtó (személy/intézmény/szervezet/vállalkozás) neve:

Dévaványai Folkműhely Egyesület

2. A javaslatot benyújtó személy vagy a kapcsolattartó személy adatai:

Név:

Levelezési cím:

Telefonszám:

E-mail cím:

II. A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI

I. A nemzeti érték megnevezése: Dévaványai táncok

2. A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása

o agrár-és élelmiszergazdaság o egészség és életmód o épített környezet —

o ipari és műszaki megoldások — o kulturális örökség; sport

o természeti környezet o turizmus

3. A nemzeti érték fellelhetőségének helye

4. Értéktár megnevezése, amelybe a nemzeti érték felvételét kezdeményezik

– települési tájegységi o megyei o külhoni magyarság

5 A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása:

A Dévaványai táncok kutatása a második világháború után kezdődött meg a Néptudományi intézet keretei között. Ebben az időben működött Békéscsabán a Batsányi János táncegyüttes Rábai Miklós vezetésével. Rábai gyűjtőmunkái idővel összekapcsolódtak a Néptudományi Intézet gyűjtőmunkájával. Közös céljuk a Békés megyében még fellelhető paraszttáncok és zenék felgyűjtése, elemzése és színpadra vitele volt. A gyűjtések súlypontja azért esett Dévaványára, mert itt élt és dolgozott Bereczki Imre néprajzkutató, aki magas fokú tárgy-és helyismeretével nagyban támogatta a kutatásokat. 1948 és 49-ben Ványán és tanyavilágában filmeztek Keszi Kovács László és munkatársai Merényi Zsuzsa, Vígh Rudolf és Rábai Miklós. A helyszínek: Csudaballa. Pusztaecseg és az ugyancsak Dévaványához tartozó Cserepes. Ködmönös. és Atyaszeg. A gyűjtések értékes régi stílusú ugrósokat, (kanásztánc és oláhtánc) és a csárdások mellett különféle verbunkokat és eszközös pásztortáncokat derítettek fel. A kutatás első szakasza ezzel le is zárult. hiszen 1949-ben megszűnt a Néptudományi! Intézet és a tulajdonában levő tánc, illetve más néprajzi témájú filmek az Egyetemi Néprajzi Intézet archívumába kerültek át. Így az anyagok tudományos feldolgozása is elakadt. Ennek ellenére színpadon a Dévaványai táncok nagy karriert futottak be a század derekán. A Batsányi Táncegyüttes más Békés megyei tánc mellett a Ványai csárdást és verbunkot is színpadra állította már 1947-ben. Országos díjakat is nyertek vele a 40-es évek végén. A MEFESZ, később DISZ központi táncegyüttes is műsorára tűzte. A Színház és Filmművészeti Főiskola tánc fő tanszaka beiktatta tananyagába, majd később Simai Zsuzsa koreográfiáját a Népművészeti Intézet tánc osztálya a táncoktatók körében is népszerűsítette. Ezt a változatott vette át a Szovjetunió állami együttese a Mojszejev együttes is. és 1953. augusztus 20-án a Népstadion megnyitóján be is mutatta Magyarországon. A Dévaványai kutatómunka újraindulásával a következő adatok kerültek elő a helyi táncok meghatározásával kapcsolatban:

Ványán a hagyományos táncélet utolsó évtizedeiben négy-öt fajta táncot jártak. A legnépszerűbb tánc a magyar csárdás volt. Ezt követték a tánciskolában tanult divattáncok. Az első világháború után terjedt el a polka és a parasztság által bosztonnak nevezett keringő, népszerű volt továbbá a vansztepp és később a fox. Érdekes, hogy sem a harmincas évek polgári tánca. a tangó, sem a, népi demokrácia első éveinek felkapott import tánca, a lovacska sem tudott gyökeret verni a tanyasi fiatalok között. pedig mindegyiket tanították a tánciskolában. Ezeken, illetve a fent említett táncokon kívül Bereczki Imre gyűjtéseiben még számos táncnév fordul elő:

1. romános

2. félfordulós

3. csikós csárdás

4. Rákóczi csárdás

5. vőfi csárdás

6. gulyás csárdás

7. gulyás dobogó

8. patukáter

9. magyar keringős

10. kis csalogánytánc

11. nagy csalogánytánc

12. grájsz polka

13. béres verbung

14. kukás csárdás

15. juhásztánc kampóval

16. szaladós

17. lippenlős

18. kondástánc karikással, bottal, kellék nélkül

19. huszár csárdás

20. japán csárdás

21. magyar négyes

22. hopsz polka

23. magyar tánc

24. kozáktánc

25. félfordulós

26. béres hopp

27. kanásztánc

28. csomózó

Ízek jó részéről nem igazán lehet tudni, hogy pontosan milyen táncot takarnak. Ennek kiderítése, illetve az ismertetett adatok árnyalása további kutatásokat igényel, amihez a legnagyobb segítséget a fellelt filmfelvételek elemzése és a látottaknak a gyűjtött adatokkal való összevetése adhatja.

Dévaványán számos táncalkalom nyújtott lehetőséget a szórakozásra. táncra, nótázásra. Közkedveltek voltak a házaknál tartott mulatságok. amelyeket sokféle elnevezéssel — házi bál. citerás bál, cuháré — illettek. A tánc eltartott éjfélig is. Ezek a házi mulatságok legtovább a tanyákon maradtak fenn. Ez a szórakozásforma funkcióját tekintve háromféle lehetett:

I. spontán táncalkalom,

2. munkához kapcsolódó táncalkalom,

3. ünnephez kapcsolódó táncalkalom.

A spontán táncalkalom általában tanyázás, szomszédolás közben, főleg a fiatalok kezdeményezésére alakult ki, leginkább lányos házaknál. A helyszín lehetett pajta, kiürített szoba. akár az utca is. Mivel ezek az év bármely szakában előfordulhattak, ezért a helyszínt az éppen aktuális időjárás határozta meg. A tánc és az ének kíséretét rendszerint parasztmuzsikus látta el citerán vagy furulyán.

A munkához kapcsolódó táncalkalom alatt azt értjük, amikor a kalákában végzett paraszti munkák átalakultak táncalkalommá. Az első világháborúig például a kenderfeldolgozás (fonás. szövés) háznál történt, amelynek alkalma a fonóka volt. A tengerihántás, a fosztóka ( tollfosztás), a dohánycsomózás a munka mellett mindig alkalmat nyújtott a közösségi élet gyakorlására. a közös beszélgetésre. mesélésre, éneklésre és táncra. A lakodalmi készülődéshez kapcsolódott a csigacsinálás, melynek lezárásaként táncmulatság keretében, „betaposták a csiga vígit”. A disznóvágás záró eseménye szintén a hurka végének betaposása volt. A ház földpadlójának letaposása is tánccal történt. A gazda kipakolt a szobából, fellocsolta, beszórta pelyvával a földjét, majd meghívta a környékbeli fiatalokat, akik szívesen betaposták a földes padlót a tánchelyért cserébe. Mezítláb, citera- vagy furulyaszóra folyt a tánc.

Az ünnepek közül elsősorban a névnap volt az, amelyhez általában táncalkalom is kapcsolódott. Ugyanígy jó alkalmat nyújtott a mulatságra a lányos háznál tartott eljegyzés, korábbi nevén jegyváltás vagy kézfogó, amely gyakran felért egy kisebbfajta lakodalommal.

Keresztelőben ritkán volt tánc. A kalendáris ünnepek közül a farsang volt a táncmulatságok legfőbb időszaka, esetenként még cigánybandát is fogadtak. Az ünnepi táncalkalmakhoz sorolható még a karácsonyt megelőző ünnepi csigacsinálás Is.

Dévaványán a házaknál tartott mulatságok mellett fontos szerepük volt a szervezett báloknak. Ezekben az előre meghirdetett, a község egész fiatalságát érintő, központi helyszínen rendezett táncalkalmakban mindig vonós magyar, vagy cigány zenekar játszott. Ritkán előfordult rezesbanda is, de azt nem annyira szerették, mert repertoárjában kevés tánczene volt. Kétféle bálba járhattak a ványai emberek: az egyik a helyi szervezetek által rendezett bál volt. a másik pedig a kocsmárosok rendezésében zajló kocsmai bál.

A 19. század második felétől sorra jöttek létre olvasókörök, népnyelven kaszinók, amelyek tagjai foglalkozás szerint, vagyoni helyzet szerint különültek el egymástól. Így alakult meg a Negyvennyolcas Olvasókör, az Egyetértés Olvasókör, a Gazdakör stb. Az egyházaknak is volt kaszinójuk. A parasztoknak két kaszinójuk is volt: a tőkerészi és a csutkás. Ez utóbbit azért nevezték így, mert télen a tagok kukoricacsutkát vittek fűtőanyagnak. A bálokat elsősorban ezek a szervezetek rendezték főként állami és egyházi ünnepek alkalmával, vagy valamilyen cél érdekében történő pénzgyűjtés céljából. Mivel Dévaványa református település, a húsvét előtti nagyböjt idején éppúgy szerveztek bálokat, mint farsangkor. Csak a kisebbségben levő katolikusok tartották be a böjti tánctilalmat. (Ők a 18. század második felében települtek be Mezőkövesd környékéről, amiért a ványaiak, azóta is , matyónak” nevezik katolikusokat.) A legkiemelkedőbb táncalkalom fiatalok és meglett korúak számára IS egyaránt a március 15-e volt. ami a báli szezon csúcspontját jelentette. Egyébként a bálba járásnak, táncillemnek szigorú íratlan szabályai voltak. melyeket minden résztvevőnek be kellett tartania. A kocsmai bált mindig a kocsmáros rendezte elsősorban a vendégforgalom növelése érdekében. A zenét cigány- vagy magyar banda szolgáltatta. Ezekbe a kocsmai mulatságokba csak a fiatalság járt. még az anyák sem kísérték el lányaikat, mint más esetben szokás volt. Híres kocsmák voltak a Villogó. Dékány Ferencné kocsmája és a Kicsali csárda. Ez utóbbiról nóta is született, a , Jaj de zajos a Kicsali csárda kezdetű.

A legfontosabb, legszínesebb, minden korosztály részvételével zajló táncalkalom az emberi élet egyik legfontosabb fordulója, a lakodalom. A lakodalom gazdag cselekménysorában. a hozzá kapcsolódó szokások sokrétű rendszerében számos helyen előfordult a tánc. Például a lakodalmas nép nótázva érkezett a lakodalmas házhoz, ahol már zenével, tánccal fogadták őket. Ágyvitelkor, amikor a menyasszony hozományát közszemlére tették. a menyasszony ágyát táncolva vitték ki. A lány kikérése után rövid tánc kezdődött, amely során megtáncoltatták a menyasszonyt és az anyját. Esetenként a főzőasszony is táncolt, fakanállal a kezében. A lakodalmas nép táncolva vonult végig az utcán a templomig. A zenészek csárdást húztak, a jó hangulatú legények közvetlenül a banda előtt járták táncukat. A menet előtt , meszeltek”, ,tapasztottak”, hogy a menyasszony tiszta és egészséges legyen, de a legelterjedtebb volt a guzsaly vivése és a fonás a menet előtt, hogy jó dolgos legyen a menyasszony. A lakodalomban seprűtáncot is táncoltak. A seprűvel járt tánc szintén elősegítette, hogy dolgos legyen a menyasszony. A lakodalomban minden korosztály részt vett. Ilyenkor a gyerekek is táncoltak az ifjúság és a korosodó vagy idős táncosok mellett. Mivel minden korosztály jelen volt, ez egyben kiváló alkalmat jelentett a tánctanulásra, egymás táncának megfigyelésére, értékelésére. A jó táncos minden paraszti közösségnek elismert tagja volt. Az ilyenről úgy tartották, hogy a Jó táncos. jó dolgos, jó szerető stb.

A lakodalom, említésre méltó táncos eseménye volt a szűrösök tánca, amely abból állt, hogy a környék szegény gyerekei közül egy-kettő bement a konyhába, ahol rövidet táncoltak, majd sok boldogságot kívántak az új párnak. A másik érdekesség a tréfás verbuválás volt, amit az 1948-as gyűjtéskor az adatközlők béres verbungnak neveztek. A táncolók cserébe kaptak egy kis ételt és egy kis bort, amit kivihettek a társaiknak. Vacsora után folytatódott a tánc. Az öregek általában ültek, ettek, ittak, beszélgettek. A fiatalok és a gyerekek táncoltak többet. Éjfél után azonban előfordult, hogy felállt egy-két idősebb táncos, akik megtáncoltatták a menyasszonyt vagy a jó táncos asszonyokat. Ekkor került sor a férfiak szólótáncaira (verbunk) vagy a különféle pásztortáncokra (kondástánc, csikós csárdás, juhásztánc). Ezek a nevüket arról a pásztorról kapták, amelyiktől tanulták. Minden lakodalom fénypontja a menyasszonytánc volt. A vőfély, ványai nevén vőfi kezdeményezte úgy, hogy fogott egy tányért vagy tálat, és elkiáltotta magát: , Eladó a menyasszony! Ki ad többet érte?” Ilyenkor az első táncosok a násznagyok, majd az egész násznép megtáncoltatta a menyasszonyt, és közben sorra papírpénzt tettek a tányérba.

Csárdást és frisset táncoltak. Az 1950-es, 1960-as években a menyasszonytánc állandó nótája volt a .De takaros menyecske lesz ebből a lányból…”. Utoljára a vőlegény fizetett, de ő már nem táncolt, hanem elvitte a menyasszonyt felkontyolni, átöltözni menyecskeruhába. Ha a vőfi ügyesen végezte a dolgát, akkor komolyabb pénzösszeget isS összetáncolt a menyasszony.

A tánc végeztével a vőfi különféle rigmusokat is kiáltott. Például: . A menyasszony, táncot jár. A vőlegény nehezen vár.” Vagy: , Szorítja a csizma a vőlegény lábát! Adja az Isten, hogy mához egy esztendőre keresse a bábát!”

Ezután következett a szakácsasszonyok tánca. A szakácsasszonyok mindig valamilyen konyhai eszközzel, legtöbbször fakanállal táncoltak. A menyecsketánc hajnal 3 óra körül kezdődött az újasszony felkontyolása után. A többi lakodalmas tánchoz hasonlóan a menyecsketánc is lassú és friss csárdásból állt. Szokás volt. hogy minden vendég táncolt az újasszonnyal.

Amikor eloszlott a vendégsereg. a rokonok és szomszédok  visszapakolták a kamrába kihordott bútorokat. Előtte kimeszelték a szobát, frissen mázolták a ház földjét, majd visszakerült minden bútor a régi helyére. Ezért a munkáért az asszonyok kaptak a lakodalmi maradékból. Hazaszállították a kölcsönkért edényeket, evőeszközöket is, de előtte megnézték. hogy mi hiányzik. Ezt nevezték régen kárlátónak. A kárlátó is gyakran fejeződött be tánccal.

6. Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett:

Békés megyében tudatosan tervezett. országos szervezetet bevonó, a magyar tánchagyományit érintő kutatásról 1957-ig vannak adataink. Mahovics Tamás néptáncpedagógus, a népművészet ifjú mestere által a békés megyei magyar táncok kutatása több mint 50 év szünet után újra lendületben van. Ennek a kutatómunkának az eredménye, hogy a dévaványai és egyéb békés megyei táncok színpadra kerülnek, valamint a néptáncoktatás különböző szintjein jelennek meg. A színpadra állított táncok, táncanyagok népszerűsítése idővel talán oda vezetne, hogy a Békés megyei táncolni tanuló gyerekek, először a helyi, őseik által járt táncokkal és zenékkel ismerkednének meg, mint ahogyan azt teszik nyírségi, somogyi, rábaközi, székelyföldi, gyimesi kortársaik a már feltárt, vagy megőrzött táncaikkal.

7. A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia. honlapok, multimédiás források):

A dévaványai Bereczki Ímre Helytörténeti Gyűjtemény Adattárának A-99.32.1., A-99.44.1. A.99. 92.1., A-2001.106.1., A-2001.181.1., A-2002.5.1., A-2003.260.1., A-2003.557.1., A-2004.1.1. A-2008. 25. 1-1., A-2008.26.1-1. jegyzékszám alatti iratai.

Mahovics Tamás: Néptánckutatás Dévaványán Folkmagazin. 2011/3. XVIII. évf. 3. szám 44-46-old. Budapest 201 1.

Mahovics Tamás: Békés megyei magyar táncok Folkmagazin, 2012/3. XIX. évt. 3. szám 40-42-old. Budapest 2012.

9. A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe:

III. MELLÉKLETEK

I. Az értéktárba felvételre javasolt nemzeti érték Tényképe vagy  audiovizuális-dokumentációja

2 A Hív. 1. § (1) bekezdés j) pontjának való megfelelést valószínűsítő dokumentumok, támogató és ajánló levelek

3. A javaslathoz csatolt saját készítésű fényképek és filmek felhasználására vonatkozó hozzájáruló nyilatkozat